Barlangfürdő, történelmi áttekintés
(2009-05-07)

A 16. században törökök, és a közelben állomásozó császári csapatok, a környező települések görög kereskedői, és asszonyai által fürdésre, gyógyulásra és mosásra használt melegvizű forráshely egyre támogatottabb, ezáltal látogatottabb, és ismertebb lett.

1711-ben Kollovich Zsigmond váci püspök, aki egyben tapolcai apát, levélben hívja fel a vármegye figyelmét a fürdő állapotára, s rendbetételére ajánlja de Siking császári tábornokot, és itt táborozó katonáit. Az apát úr orvosokat és szakértőket hozat Kassáról, akik feladata, hogy kutatásaikkal alátámasszák a fürdőhely, a víz, és a környék gyógyító jelentőségét, annál is inkább, mert a környék elmocsarasodása kezdi elnépteleníteni a vidéket.

E levélben olvasható először a fürdőház megépítésének szándéka.

1717-ben, a tapolcai apátság "vagyonfelmérésében" olvasható először a fürdő üzleti célokra történő hasznosításának terve, javaslata, mely szerint "víz van, de a hozzá kapcsolódó épület, vagy valamiféle fedél, az hiányzik".
1720-23 között körvonalazódik a fürdőház terve, melyben 6 szoba, és vendégfogadó lesz, s amelyek megépültük után kiváltják, és a gyógyító hatású vizet méltóbbá teszik az ide elzarándoklók számára.
002 E terv kiváltani látszik azt a tavat, melybe a források vizét vezették. A püspök úr parancsára a vizet három tavacskába terelték, melyek fölé kamrácskákat építettek, hogy ki-ki státusához és rangjához méltóan egyedül, vagy az Övéivel, külön-külön medencében folytathassa és élvezhesse a fürdőzést.
A későbbiekben felépül a 6 szobás, tornácos fogadó is, mely a pihenni vágyók kényelmét szolgálja.
A fürdő vize ekkor egy sziklavájatból tör elő, színe áttetsző, nitrátos szagú, ereje a bőrt összehúzza, a lázat leviszi, az étvágyat meghozza. A szikla vízhozama percenként 15 akó.

A 18. század közepén ismét a gazdátlanság enyészete lesz úrrá a fürdőn és környékén, az épület fedele beszakad, a gőz munkája összeomlasztja a faépítményt.

1837-ben Popovics Vazul lesz az új apát, s az ő munkálkodása alatt jegyzik fel először, hogy "a kisszerű és silány tapolcai fürdőépületet jobb karba helyeztetett és több fürdőépületekkel szaporított". Ennek látható eredménye, hogy az akkorra fürdőintézetnek nevezett hely 2 részből áll, a fedett belső fürdőből, és a szabad ég alatt lévő forrásból. Az előbbi, a tehetősebbek által használtatott, utóbbi pedig a köznép igényét elégíti ki. De csak a 20. század elejéig, amikor is érzékelhetően fellendül Tapolca látogatottsága, s magával hozza a fürdő erőteljesebb fejlesztésének igényét.

A 20. századi fejlődést a munkácsi püspök és Miskolc város szerződése pecsételte meg, hiszen a terület tulajdonát a város megvásárolta. E szerződésben megbújik a város terjeszkedési szándéka, mely az üdülőkörzet bekebelezését rejteti, valamint a Miskolc számára létfontosságúvá vált ivóvíz folyamatos, jó minőségű és nagy mennyiségű kinyerését célozza. Ekkor vezetik el először csőhálózatban a vizet, és kikötik, hogy e területen 2000 méteren belül saját tulajdonú közfürdőt senki nem létesíthet. Ez időben jön létre Pazár István vezetésével a Miskolci Vízmű.

<< vissza

on-line KÉRDÉS

Egyetért-e Ön azza, hogy a Barlangfürdő legalább 3km-s környéke természetvédelmi terület legyen?