Vörösiszapkatasztrófa I. A pusztító vörös iszap
(2010-10-07)

Timföldkatasztrófa

A Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (MAL) Zrt. Ajka melletti egyik tározójának gátja 2010. október 4-én, hétfőn délben szakadt át, amelynek következtében mintegy egymillió köbméternyi vörösiszap ömlött ki. A térségben katasztrófahelyzet alakult ki. Az áradás három települést - Devecser, Kolontár, Somlóvásárhely - öntött el.

A katasztrófa nagyságáról


Az AP és a DowJones hírügynökség egyaránt arról számolt be, hogy az aktuális, hivatalos becslés szerint 600 és 700 ezer köbméter között lehet a Kolontár melletti zagytározóból kiömlött vörösiszap-mennyiség. A hétfőn történt katasztrófa így a szennyezőanyag mennyiségét tekintve a mélytengeri olajszivárgás okozta környezetszennyezéshez fogható. A BP brit energetikai konszern Deepwater Horizon nevű kitermelő tornyánál április 20-án történt robbanás következtében 200 millió gallon, vagyis 757 ezer köbméter nyersolaj került a Mexikói-öbölbe. Magyar kormányzati illetékesek korábban 1 millió köbméter - 264 millió gallon - körülire becsülték a zagytározó körüli településékre rázúdult vörösiszap mennyiségét - emelte ki az AP.

A Tiszán 2000-ben több hullámban cián-szennyezés vonult le, melysorán „mindössze” tizedannyi szennyező anyag (100.000 köbméter) mérgezte az élővilágot. A cián szennyezés idején a Tisza folyót ért savas szennyezés mértéke pH 5-6 értékű volt, tehát savas kémhatású víz folyt le a Tiszán. Sokkal kisebb mértékben volt a Tisza vize savas, mint a Torna patak vize lúgos. Magyarország a ciánszennyezés miatt 29 milliárd forintnyi kártérítést követelt, azonban az Aurul bányavállalat - illetve Transgold nevű utódja - felszámolása következtében egyetlen forintot sem kapott.

Sokkal lúgosabb volt az MAL Zrt. zagytározójából kiömlött vörösiszap, mint arra számítani lehetett, mondta Simon Gergely, a Levegő Munkacsoport szakértője. Mint mondta, a vörösiszap átlagos PH-értéke 12 körül van, az ajkai zagytárolóból kiömlött iszap ennél egy nagyságrenddel lúgosabb, 13-as PH-értékű volt. Simon szerint ez azt jelenti, hogy a gyártás során nem nyerték vissza kellően a lúgot a hulladékból. Szerinte a zagytároló "gyenge lábakon állt", beton helyett a timföldgyár hamujából lett összedöngölve a gát. Sugárveszély szerinte nincs, még ha a vörösiszap sugárzása tízszerese is a talaj átlagos sugárzásához képest, ez még messze van a veszélyes értéktől.

Nem maga a vörösiszap, hanem a kolontári vörösiszap-tározóból kiáramló hatalmas mennyiségű iszapos, lúgos víz okozta a hétfői katasztrófa romboló erejét, az áradat vegyi tartalmának a környezet élővilágára gyakorolt hatása is drámai már most is, de még nem lehet tudni, hogy valójában mekkora is a biomasszában keletkezett károsodás, azt csak évek múlva lehet talán összegezni. A vörösiszap nem minősül veszélyes hulladéknak, csak akkor okozhat egészségkárosodást, ha kiszárad és a levegőben terjed. Sokkal veszélyesebb, hogy a vörösiszap-tározók lúgot tartalmaznak, amely égési sérüléseket okozhat, kipusztíthatja a növényzetet és a vízi élőlényeket.

Vörösiszap


A vörösiszap a timföldgyártás mellékterméke. Színét magas vasoxid-tartalma adja, amit köznapi nyelven rozsdának nevezünk. Az alumíniumgyártáshoz használt bauxitot porrá őrlik, majd magas hőmérsékleten és nyomáson erős lúggal (nátrium-hidroxiddal, más néven marónátron vagy nátronlúg) reagáltatják. A bauxitból így kioldódnak az alumíniumvegyületek, amelyekből alumínium-oxidot, azaz timföldet készítenek. Az aluminátlúgot ülepítéssel és szűréssel szétválasztják a fel nem oldott, nagy vastartalmú maradéktól, a vörösiszaptól. Egy tonna timföld előállításakor 1,5-2 tonna vörösiszap keletkezik. A vörösiszapot alaposan átmossák, és igyekeznek visszanyerni belőle a lúg jelentős részét, amelyet a folyamatban újra felhasználnak. A vörösiszapban lévő szilárd anyag azonban így is erősen lúgos állapotban kerülhet a tározókba.

A vörösiszap összetételét a kibányászott bauxit tulajdonságai és a kezelés során keletkező, illetve hozzáadott anyagok határozzák meg. Az ajkai vörösiszap 40-45 százalék vas-oxidot tartalmaz, emellett egyéb fémvegyületeket  is: 10-15 százalék alumínium-oxidot, 10-15 százalék szilícium-dioxidot, 6-10 százalék kalcium-oxidot, 4-5 százalék titándioxidot és 5-6 százalék kötött nátront. Ezek nem ártalmas anyagok. Ugyan emellett lehetnek benne toxikus fémek (például ólom vagy cink is), de ezek talajba jutó koncentrációja a határértékek alatt van. A vörösiszap tehát nem fémtartalma, hanem leginkább erős lúgos kémhatása miatt lehet veszélyes.

A vörösiszap, illetve a benne vagy a tetején lévő víz nátrium-hidroxidot, azaz marónátront tartalmaz. A tározókban általában 11-13 pH-értékű, tehát erősen maró hatású hulladék van (összehasonlításul: a tömény hipó pH-ja 12). A lúg marja a bőrt, súlyosan károsíthatja a szemet, ezért azonnal bő vízzel le kell mosni. Lenyelve súlyosan károsíthatja a nyelőcsövet és a belső szerveket.

A vörösiszapot titán előállítására, vörös festék gyártására, vízderítési célokra való ülepítőszer gyártására, téglagyártáshoz, bitumenes masszák ülepítésére vagy vaskohászati alapanyagként használják. Magyarországon a vörösiszapot nem dolgozzák fel, csak tárolják.

A vörösiszapot tározókban tárolják, amelyek nagyrészt betonozott körgáttal körülvett medencék. Fontos, hogy ezek alja és oldala egyaránt vízzáró réteg legyen, hogy a lúgos víz talajvízbe való beszivárgását megakadályozza (az eddigi vizsgálatok szerint, valószínű, hogy az átszakadt gátnak nem volt alapja, s a kazetta nem rendelkezik megfelelő alsó szigeteléssel sem). A tározókban a nedves vörösiszapban lévő szilárd anyag leülepedik (zagy), a tetején vízréteg marad, amely az előzetes tisztítás ellenére is lúgos lehet. Ha a tározó nincs lefedve, a vízréteg azért is fontos, hogy elkerüljék a kiszáradó anyag porzását. A talajvízbe való beszivárgást figyelő kutakkal monitorozzák. A zárt tározókra földréteget terítenek és növényzetet telepítenek rá.

Magyarországon összesen négy helyen tárolnak vörösiszapot. Ajkán  a timföldgyár 10 tározójában 50 millió köbméter szürke- és 30 millió köbméter vörösiszapot tárolnak. Almásfüzitőn a vörösiszapot a település környezetében a Duna közvetlen szomszédságában helyezték el. Itt hét zagytározó kazettát alakítottak ki, amelyek közel 200 hektárnyi területen, több mint 12 millió tonna hulladékot tartalmaznak, illetve van egy Neszmély mellett. Mosonmagyaróváron 2002-ig gyártottak timföldet. A Motim Zrt. által kezelt tározók néhány száz méterre vannak a város utcáitól. Ráadásul a vörösiszaptározók a vízbázis felett helyezkednek el. Azonban az ügyészség szerint a tározás a jogszabályoknak megfelelően történik.

A zagytározókba több ezer tonna egyéb veszélyes hulladékot is leraktak, valamint a tározó gátjába építettek bele salakpernyét, bőrgyári cserzőanyagot, galvániszapot. Almásfüzitőn a VII. kazetta lefedése részben a dorogi veszélyeshulladék-égető pernyéjével történt. A 11 talajvízfigyelő a tározóktól délre helyezkedik el, a Duna felőli oldalon és a tározók alatt húzódó medrek vonalában ilyenek nincsenek.

A vörösiszap az Európai Hulladékjegyzék szerint nem minősül veszélyes hulladéknak. Ha a szántóföldekre, az utakra kiömlött vörösiszap megszárad, akkor a levegőben terjedve okozhat egészségkárosodást, míg az ivóvízből ólom, cink és egyéb nehézfémek juthatnak be a szervezetbe. Egyes nehézfémek felszívódnak a növényekbe, ezért semmilyen terményt nem szabad fogyasztani, amely a szennyezett területen található. A vörösiszapban vannak ugyan radioaktív anyagok is, de ezek alacsony aktivitása miatt a közvetlen sugárzás veszélye elhanyagolható. Az ÁNTSZ által Kolontárnál végzett mérések szerint akut sugár-egészségügyi ártalommal nem kell számolni. A lúgnak önmagában nincs hosszú távú környezeti hatása, mivel az a vízzel felhígul, viszont maró hatása kipusztítja a növényzet egy részét. Ha a lúg bármilyen felszíni vízfolyásba kerül, abból minden életet kipusztít, ahogy az a Marcal-folyó felső szakaszán már meg is történt. A vörösiszap-áradás a Marcal folyó mellett már a Rábát és a Dunát is veszélyezteti.

Az első feladat, hogy az átszakadt gátat megjavítsák. Fontos, hogy a szennyezett földet, romokat, növényzetet, talajt minél hamarabb eltávolítsák, s tározókba szállítsák. Minél tovább maradnak érintetlenül, annál tovább szennyezik a környezetet, annál jobban terjed a szennyeződés. Az elöntött utcákban és házakban vízzel lehet lemosni a vörös szennyeződést. A kérdés az, hogy a szennyezett házak a tisztítás után lakhatóak lesznek-e illetve, hogy tulajdonosaik vissza akarnak-e egyáltalán költözni. Az ingóságok tisztítása valószínű fölösleges, hiszen a tisztítás eredményessége megkérdőjelezhető. Az élővizek pH-egyensúlyának helyreállítására gipszporral vagy savval közömbösítik a lúgos kémhatást, de később teljes mederkotrásra lehet szükség. Az elöntött falvakban és a környező szennyezett mezőgazdasági területeken talajcserére is szükség lesz.

Az október 4-i vegyi katasztrófa miatt több százezer köbméter vörösiszappal szennyezett földet kell majd kicserélni. Ajka térségében az elöntött falvakban és a környező szennyezett mezőgazdasági területeken talajcserére lesz szükség: legalább tíz-tizenöt centiméter mélységig fel kell szedni a szennyezett földet, és a károsodott és elpusztult növényzetet is össze kell gyűjteni.

Első lépésként ki kell iktatni a szennyező forrást. Több ideiglenes műszaki megoldás is létezik erre, a lényeg, hogy a sérült szakaszon új gátat kell építeni a régi elé. Marsbéli tájjá válhat a vidék, ha nincs gyors mentesítés. Egy vörösiszap-tározókat üzemeltető és rekultiváló cég szakmai segítséget nyújt a katasztrófavédelemnek, de felajánlották a műszaki segítségüket is a kárenyhítésben és a későbbi kármentesítésben.

A településeket elárasztó vörösiszap veszélyes hulladék, kezelésének szigorú szabályai vannak, szállítása különleges eszközöket igényel, ezért elvileg csak szakemberek végezhetik a mentesítést, megfelelő speciális védőöltözetben, speciális járművekkel.

Az elárasztott területen - a Marcal-folyó felső szakaszán  - kipusztult a teljes élővilág. Ökológiai katasztrófáról beszélhetünk. Ez az első komolyabb vegyi katasztrófa Magyarországon. A kárenyhítés keretében jelenleg az élővizek pH-egyensúlyának helyreállítása a legfontosabb feladat. Gipszporral és  savval semlegesítik a lúgos kémhatást. Miután levonult a szennyezett árhullám, teljes mederkotrásra lesz szükség.

A kármentesítés szakaszában több százezer köbméter szennyezett föld cseréjét kell majd megoldani, erre egyébként van tárolókapacitás Magyarországon, a szennyezett föld nagy részét legegyszerűbben a szennyezést okozó zagytározóban lehet majd elhelyezni, de vannak már használaton kívüli, megtelt zagytározók is, amik megfelelnek erre a célra a megfelelő rekultivációval.

EU-s dimenziók

Az előzetes vizsgálatok szerint nem tartalmaz veszélyes koncentrációban nehézfémeket az ajkai tározóból kiszabadult vörösiszap, létezik azonban olyan uniós előírás, amely alapján lúgossága miatt veszélyes hulladéknak kellett volna minősíteni.

Az Európai Unió szabályozása szerint a vörösiszap önmagában nem számít veszélyes hulladéknak: az Európai Bizottság által elfogadott, a hulladékokat és veszélyes hulladékokat felsoroló jegyzékben nem sorolták a veszélyes kategóriába, de csak azért nem, mert nem sugároz, és nem is magas a nehézfém-tartalma.

A magyar jogszabályokban a vörösiszap az EU-csatlakozás előtt veszélyes anyagnak számított, de az EU-s jogharmonizáció során kikerült ebből a kategóriából, azért, mert mindenki kizárólag a nehézfém-koncentrációt vizsgálta, ami valóban nem veszélyes: 2004-ben az MTA is vizsgálta az ajkai tározót, és abban sem közelítették meg az eredmények az egészségügyi határértékeket. Az iszapömlés után most az MTA és több más labor is újra vizsgálja a kiömlött iszap összetételét, és az előzetes eredmények azt mutatják, hogy nem sugároz, valamint nem magas a nehézfém-koncentrációja sem.

A veszélyes és nem veszélyes hulladékok listájáról szóló európai uniós hulladékhegyzék ugyan nevesíti a vörösiszapot, mint "nem veszélyes hulladékot", a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK irányelv viszont azt is tartalmazza, hogy a "maró" anyagok, amelyek "az élő szövettel érintkezve azt elroncsolhatják", szintén veszélyesnek számítanak. Az irányelv szerint "bármely hulladék veszélyes kategóriába sorolandó, amely valamely tagállam megítélése szerint rendelkezik a III. mellékletben felsorolt tulajdonságok valamelyikével", így például a "maró" tulajdonsággal. Ha egy tagállam szerint például a vörösiszap maró, arról tájékoztatnia kell az Európai Bizottságot, hogy felvegyék azt a jegyzékbe, igaz, azt az irányelv nem tisztázza, hogy milyen pH-érték fölött tekintendő marónak egy anyag.

A veszélyes hulladékok országok közötti szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló 1989-es Bázeli Egyezmény kimondja, hogy a 11,5 pH-érték feletti anyagok veszélyes hulladéknak számítanak. A veszélyes hulladékok szállítására és tárolására is szigorúbb előírások vonatkoznak, mint a nem veszélyesekre. Az egyezmény, amelyet a magyar jogrendbe is átültettek egy 1996-os kormányrendelettel, külön nevesíti a bauxitfeldolgozásból hátramaradt vörösiszapot, amely nem tartozik az egyezmény hatálya alá, de csak akkor, ha pH-értéke 11,5 alatt van. A hétfői vörösiszap-ömlés után az első mérési eredményekből kiderült, hogy az ajkai tározóból 13-as pH-értékű iszap szabadult ki, ami jóval meghaladja a Bázeli Egyezményben veszélyesnek meghatározott szintet. Az átszakadt tározót üzemeltető Mal Zrt. vezetői mégis azzal érveltek, hogy a legkevesebb négy ember halálát és egyelőre felmérhetetlen ökológiai károkat okozó vegyi anyag nem számít veszélyes hulladéknak az EU-ban.

Bár a bázeli egyezmény célja, hogy szabályozza a veszélyes és nem veszélyes hulladékok országok közötti szállítását, az egyezmény szövege szerint az abban foglalt előírások és kategóriák nemcsak a szállított, hanem a tárolt hulladékokra is alkalmazhatók. Az egyezmény bevezetője szerint az egyezményt aláíró államok "tudatában vannak az emberi egészség és a környezet károsodása kockázatának, amit a veszélyes és az egyéb hulladékok önmagukban, valamint az országhatárokat átlépő szállításuk során okoznak [...] Figyelembe veszik továbbá, hogy az ember egészségének és a környezet állapotának az ilyen hulladékok káros hatása elleni leghatásosabb védelme az, hogy e hulladékok képződő mennyiségét és/vagy veszélyességét a lehető legkisebbre csökkentik". Az egyezményt aláíró államoknak ráadásul "biztosítaniuk kell, hogy a termelő kötelezettséget vállaljon a veszélyes és az egyéb hulladékoknak a környezet védelmével összhangban történő szállítására és ártalmatlanítására, bárhol is történjék az".

Nyugat-Európában sokkal jobban kiszedik, kimossák a lúgot a vörösiszapból, ott ezért nem olyan veszélyesek a hasonló tározók. Amerikai szakemberek nem is értették, hogyan lehetett a magyar tározóban ennyire lúgos anyag. Nem is lenne nehéz a lúgosságot csökkenteni: azt a savas semlegesítést, amit most a szántóföldeken és a folyókban végeznek, meg lehetett volna már tenni a tározóban is, hogy ne legyen ilyen veszélyes anyag felhalmozva a most elöntött települések fölött. Az ajkai vörösiszap-tározó környezethasználati engedélye azt tartalmazza, hogy a vörösiszapot mint nem veszélyes hulladékot kezelheti az üzemeltető.

A Bázeli Egyezmény olyan, mint bármi más nemzetközi egyezmény, attól erős, ha betartják. Érthetetlen, hogy nem találtak semmit a korábbi ellenőrzéseken, mert ha a tározóban tartott anyagot veszélyes hulladékként tartották volna nyilván, sokkal szigorúbb szabályok vonatkoztak volna rá. Veszélyes hulladékot 3 évnél tovább nem is lehet tárolni, ennyi idő alatt meg kell szüntetni a veszélyességét. Ha a hatóságok tudják, hogy veszélyes, szigorúbb tárolási és kezelési szabályokat is kényszeríthettek volna a cégre, és például a tározó folyamatos őrzéséről is gondoskodni kellett volna.

Veszélyes, vagy nem!


Mindenképpen a veszélyes kategóriába kell sorolni a vörösiszapot, mert az előállítási technológia olyan, hogy mindenképpen maró anyag keletkezik. Az hogy ez mégsem történt meg, az valószínűleg minden EU-tagállam közös felelőssége. Ez alapján csak annyit kellene kinyilatkoztatni Brüsszelben, hogy ez az anyag tényleg maró, és így veszélyessé nyilvánítanák. Ma még úgy tűnik, eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy ezt indítványozza.

Arzént, krómot és higanyt talált egy osztrák és egy magyar laboratórium azokban a vízmintákban, amelyeket a Greenpeace környezetvédő szervezet vett Kolontáron, mintegy 30 órával a hétfői vörösiszap-katasztrófa után - jelentette be Szegfalvi Zsolt, a Greenpeace magyarországi igazgatója a szervezet sajtótájékoztatóján.

A budapesti Bálint Analitika intézet, illetve a bécsi Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal eredményei egybevágóak, és a Greenpeace szerint jóval veszélyesebb képet mutatnak, mint az eddig nyilvánosságot látott adatok. A mérések szerint az arzén koncentrációja 110 milligramm/kilogramm (mg/kg), a higanyé 1,3 mg/kg, a krómé 660mg/kg volt a Kolontáron gyűjtött mintában. Egy kolontári árok vízében a Bálint Analitika mérései szerint 0,25 milligramm volt az arzén mennyisége literenként, ami 25-szöröse az ivóvízben megengedettnek.

Addig, amíg az iszap pH-értéke magas (vagyis az anyag lúgos kémhatású), addig ezek az anyagok viszonylag jól vannak kötve, de ahogy a pH-érték csökken - például a folyók vízében - ott ezek a mérgező adatok felszabadulhatnak. Korábban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) azt közölte, hogy a vörösiszap nem tartalmaz egészségügyi határértéket meghaladó mennyiségű nehézfémet, és hasonlóan nyilatkozott az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) is.

A hivatalos mérések és a Greenpeace által felkért laboratóriumi mérések közötti különbséget Vay Márton, a Greenpeace szóvivője azzal magyarázta, hogy az MTA és az ÁNTSZ magát a vörösiszapot vizsgálta (az ÁNTSZ például az 1987-ben vett minta alapján), a Greenpeace pedig a kiömlött anyagból vett mintát. Vay szerint a különbség egyik lehetséges magyarázata, hogy a megsérült 10-es kazettában nem csak vörösiszapot tároltak.

Szegfalvi Zsolt szerint elgondolkodtató, hogy bár a hivatalos eredmények szerint az iszap a talajra nem jelent súlyos veszélyt, a kormány csütörtökön, három nappal a katasztrófa után az Európai Uniótól kért szakembereket, akik járatosak a mérgező iszap kezelésében. A Greenpeace hétfőre ígért részletesebb és hitelesített adatokat a laboratóriumoktól, illetve hamarosan a honlapján közzéteszi a megsérült tározóról készült légifotókat is.

Október 7-én, délután halpusztulás jeleit észlelték katasztrófavédők a Duna főágán, valamint a Mosoni-Duna és a Rába torkolatánál. A Rába és a Duna torkolatában 9,1 pH-értéket mértek, és szórványos halpusztulásról érkezett jelentés. Ahhoz, hogy a folyó élővilágát meg lehessen menteni, 8 alá kell vinni a pH-értéket, ennyit mértek Dunán Komáromnál. A hétfő délután bekövetkezett ökológiai és ipari katasztrófa után a Torna-patak vizében 13,5-es pH-értéket mutattak ki, majd a szennyező anyag a Marcal folyóba kerülve kipusztította annak teljes élővilágát. A Duna főágát csütörtök délre érte el a vörösiszap-szennyeződés. Október 10-én már a romániai szakaszt is elérte a szennyeződés, de a szakemberek szerencsére az élővilágra nem káros szintet mérhettek.

<< vissza

on-line KÉRDÉS

Egyetért-e Ön azza, hogy a Barlangfürdő legalább 3km-s környéke természetvédelmi terület legyen?