Vörösiszapkatasztrófa II. Talajpusztulás
(2010-10-11)

Talajcsere

A fertőzött terület kb. 40 km2, talajcserére számoljunk csak 20-at, fél méter vastagságban ez 10millió m3. Egy olyan teherautó, ami terepen is elmegy, maximum 13 m3. A 10millió m3 föld 770.000 teherkocsit tölt meg. A földet nem kell messzire vinni, csak vissza a tározó kazetta környékére, ez legfeljebb egy órás forduló. Az autóknak kerülgetni kell egymást, meg persze markoló is kell, ami megrakja őket, ezért szerintem legfeljebb 100 autóval lehet szállítani egyszerre, így is szinte percenként 2 autónak kell lebillentenie a terhét. Egy autó tehát összesen 7700-at, naponta 8-at fordul, ez 963 munkanap (3 év). Ennyi az elszállítás, jöhet a helyére a jó föld, tehát tényleg évekről lehet szó, és hol vannak még a házak, utak, stb.

A szennyezett termőföld sorsa szintén kétséges. Csak később fog eldőlni, hogy hol lesz szükség talajcserére, ez attól függ, hogy az adott földterület mekkora koncentrációban tartalmaz nehézfémeket. A katasztrófavédelem szerint először az emberek lakóhelyeit tisztítják meg, ezután jönnek majd a külső, zöld területek.

Takarítás

Elég nehéz ügy az eltakarítás, mert nagyon sok iszap ömlött ki ezért nem tudják még megmondani, hogy meddig tarthat a takarítás. A legfontosabb teendő jelenleg a hígítás. A probléma az, hogy a kiömlött anyag egy magas pH értékkel rendelkező lúgos anyag, aminek maró hatása van, ami azért veszélyes, mert az emberi bőrrel érintkezve az első pillanatokban nem lehet érezni a káros hatását, viszont elhalást okoz a bőrben.


Stabilizálás növényekkel


A Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének kutatói korábban már végeztek talajrekultivációs kísérleteket vörösiszappal szennyezett kísérleti területen, ahol fitoremediációs kísérleteket végeztek, ami a talaj növények általi javítását, tisztítását jelenti. Ezek nem olyan drasztikus módszerek, mint a talajcsere, ugyanis a talaj jó tulajdonságainak megóvása mellett tisztítanak. Az egyik jellemző módszer a fitostabilizáció, amikor egy nagy biomasszát produkáló, gyorsan növő növénnyel megkötik a szennyező szemcséket és így megelőzzik a felporzást. A másik talajjavítási eljárás a fitoextrakció, amikor bizonyos növényekkel vonják ki a nehézfémet a talajból. A fitoextrakció csak kis mértékű szennyezéssel tud elbánni (mivel a nagyobb megölné magát a növényt is), és talajtípustól, sőt a szennyező elemtől függően más növényfajtákat alkalmaznak. Almásfüzitőnél olyan kísérleti talajt vizsgáltak, amit koncentrációban tartalmazott nehézfémeket, egy másik vizsgálatban pedig a Tisza egyik holtágából vett természetes iszappal dolgoztak, ami kicsivel a határérték fölött cinket tartalmazott.

Szép eredményeket értek el a napraforgóval, mert ennek a növénynek sűrű gyökérzete van, de vannak olyan fajok, amik eleve felszállítják a nehézfémeket a hajtásba. Az almásfüzitői talajon is találtak ilyen fajt, ami egy nagyságrenddel jobb volt a napraforgónál.

A növényekkel történő kivonás több évig is eltarthat, de mivel a vörösiszap nehézfém-tartalma alacsony, a kutatók szerint a módszer hatásos lehet akár a kolontári térségben is, ha a lúg okozta gondok mellett mégis felmerülnek nehézfém-problémák is.

A munka első lépése a monitoring, vagyis pontosan kell tudni, hogy a területet milyen károsodás érte és milyenek a talaj tulajdonságai. Saját költségén több intézet is vett mintákat, hogy gyorsan tájékozódjon, de egy monitoring napokig tartó, drága laboratóriumi elemzéseket jelent. A talajtisztításra több lehetőség van a talajcserén túl; lehet gipszezni, savas tőzeget keverni bele vagy akár növényekkel segíteni, de csak a további vizsgálatok után lehet majd dönteni, hogy Kolontárnál és Devecsernél melyiket érdemes alkalmazni.


A szántóföldek menthetetlenek

A Magyar Tudományos Akadémia október 7-i tájékoztatója szerint a legtöbb helyen valószínű nem szükséges a talajcsere, elegendő lesz a semlegesítés, az iszap feltakarítása, és maradék beszántása (a porzás elkerülésére). A vörös áradat kártétele óriási, hiszen szemmel láthatóan minden tönkrement, ami a sodrás útjába esett. Sok múlik azon, hogy milyen mérvűek a talajban és annak élővilágában végbement változások. Ahol a szennyező anyagok vastag rétegben borítják a földet, ott nagyobb az esélye annak, hogy a károsodás több tíz cm mélyen is jelentkezik. A legfelső talajszintben valószínűleg olyan súlyosak a károk, mint a vizekben, de van remény arra, hogy ennek eltávolításával a talaj élővilága is előbb-utóbb regenerálódik. Kevésbé súlyos a változás azokon a részeken, ahol az áradat gyorsan lezúdult, s csak pár cm mély iszapréteget vagy még azt sem hagyott maga után. Itt várhatóan a kiszáradás során a nátrium-hidroxid a levegő szén-dioxidjával reagálva jóval kevésbé veszélyes karbonát-vegyületekké alakul. Ez akár a talaj szikesedésére vezethet, amit az eddig ott élt növények jelentős része nem vagy csak kis mértékben képes elviselni. Nem várható tehát, hogy a növényvilág, illetve a ráutalt állatvilág teljes mértékben helyreálljon a közeljövőben. Az iszaptó melletti mezőgazdasági területeket feltehetősen olyan súlyos károsodás érte, hogy a talajcsere sem nagyon segíthet, ezért jó időre ki kell vonni azokat a művelés alól.
 

<< vissza

on-line KÉRDÉS

Egyetért-e Ön azza, hogy a Barlangfürdő legalább 3km-s környéke természetvédelmi terület legyen?