Folytatódik a csata a vízművekért
(2009-07-31)

"Szakmailag megalapozatlan, a korrekt műszaki-gazdasági számításokat figyelmen kívül hagyó törekvés a váci székhelyű DMRV Zrt. vagyonkezelésbe adása a kazincbarcikai székhelyű Északmagyarországi Regionális Vízmű (ÉRV) Zrt.-nek" - mondta az [origo]-nak Vogel Csaba, a DMRV Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. vezérigazgatója.

A két vízi közműcég fő tulajdonosa, az állami Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. korábban a hírek szerint döntött ugyan a vagyonkezelésbe adásról, de most úgy tűnik, kevésbé sürgős az integráció lebonyolítása. Mindehhez talán hozzájárult az is, hogy Oszkó Péter pénzügyminiszter leváltotta Tátrai Miklóst, az MNV vezérigazgatóját.




Nem vonták be az előkészítésbe

Vogel Csaba szerint a váci cég szakértőit, vezetőit nem vonták be a döntés előkészítésébe, nem egyeztettek velük az ÉRV-vel való fúzióról.

"A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-nél korábban már elkezdődött a vízi közmű társaságok társaság-csoporttá alakításának előkészítése. Erről korábban döntött a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, és ezt a Gazdasági Versenyhivatal sem találta versenyjogilag aggályosnak" - mondta az [origo]-nak Száraz Gábor, az MNV szóvivője.

Időközben a parlament kimondta, hogy az öt állami vízi közműcég tartós állami tulajdonban marad, vagyis privatizációjukról nem lehet szó. "Ez korábban sem volt tárgya a javaslatnak, nem ez volt a célja az MNV-nek" - jegyezte meg Száraz, mindössze egy a fogyasztók érdekében, költséghatékonyabban működő egységes vállalatcsoportot akartak létrehozni az ÉRV, a TRV és a DMRV cégekből, amely a borsodi, a szolnoki és a váci vízműveket érinti.

Nem került le végleg a napirendről

A szóvivő hangsúlyozta, hogy erről a vagyonkezelőnél nem hoztak újabb döntést, ami részben a nyári munkarenddel is összefügghet. Az mindenesetre bizonyos, hogy jelenleg nem ez a legsürgősebb elintézendő ügy az MNV-nél - derült ki a szavaiból. Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy a társaságcsoporttá alakítás végleg lekerült volna napirendről - tudtuk meg Száraztól.

A napirendről tehát nem került le az összevonás, amelyet sokan értetlenül néznek. A DMRV vezérigazgatója úgy véli, hogy a kazincbarcikai cég mutatói, akárcsak az összes többi, jelenleg még állami tulajdonban lévő víziközmű cég adatai rosszabbak, de legalábbis nem jobbak a vácinál.

Ki a jobb? - a váciak fellebbeznek

Jelenleg a DMRV szolgáltat a legolcsóbban az öt állami többségben lévő vízmű közül. Ha a vízdíjat és a csatornázási díjat összeadjuk, akkor negyven forinttal olcsóbb a váci szolgáltatás az utána következő tatabányainál, míg a kazincbarcikaiakkal szemben körülbelül köbméterenként száz forinttal olcsóbb a Dunakanyar szolgáltatója. "Mindeközben egyébként a DMRV még nyereséges is" - jegyezte meg a vezérigazgató.

Korábban a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kimondta ugyan, hogy az összevonásnak versenyjogi akadálya nincs, mert az ÉRV 100 százalékban, a DMRV pedig 90 százalékban állami tulajdonú, és így nem változtatna a piaci erőviszonyokon a két cég integrációja. (Továbbra is állami tulajdonban lenne ugyanis a két cég döntően.)

Egészen pontosan a GVH így fogalmazott: "Nem minősül vállalkozások összefonódásának, ezért a Gazdasági Versenyhivatal nem vizsgálja, milyen hatása van a piaci versenyre, ha az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. az államtól átveszi a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt., valamint a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. vagyonának kezelését.

Ezt a döntést most a DMRV megfellebbezte - tájékoztatta az [origo]-t Vogel Csaba.

A minisztérium integrációt akar, de máshogy

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot (KvVM) is megkérdezte az [origo] az ügyről. A tárca álláspontja szerint mindaddig nem kerülhet sor az állami tulajdonú regionális víziközmű vállalatok átalakítására, amíg a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása hatályba nem lép. (A tárca 2009. második félévében kezdi meg e másik törvénytervezet közigazgatási egyeztetését - a minisztérium tájékoztatása szerint.) A vízgazdálkodásról szóló törvény módosításának egyik elsődleges célja, hogy közvetett módon elősegítse az integrációt.

A vízügyi szakmai elképzelések szerint az öt regionális vállalat lenne az alapja saját térségében a szolgáltatói integrációnak - egyfajta bázist biztosítva -, és nem e cégek összevonásával érnénk el a szolgáltatók számának csökkenését, ami jelenleg körülbelül 370.

Integrációra szükség van - mondja a közműszövetség

A váci cég vezetője, aki a Magyar Víziközmű Szövetség elnökségi tagja is, szintén egyetért a KvVM elképzelésével: szerinte is integrációra szükség van a mintegy 300 magyar vízi közműcég esetében, hiszen az nem racionális, ha egy-egy falu leválik a nagyobb rendszerekről, és a karbantartást, felújítást elhalasztva, átmenetileg olcsóbban tudja adni a szolgáltatásokat. Vogel szerint inkább össze kéne vonni a cégeket, és a jelenlegi 300 helyett akár 20 -50 vállalat is elegendő lenne, és ezek mérete a gazdaságos működést is lehetővé tenné.

Vagyis Vogel egyáltalán nem ellenzi az integrációt, csak éppen a műszaki és gazdasági feltételeknek megfelelő, racionális összevonásokat szorgalmazza. (Nyilván műszakilag kevésbé tűnik ésszerűnek a Borsod megyei ÉRV összekapcsolása a Dunakanyar meghatározó vállalatával, a DMRV-vel.)

Ányos József, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke sem tartja jónak azt, hogy az országban 300 részre szétszabdalva működtetik a vízi közműveket különböző, kisebb-nagyobb cégek. Az állami tulajdonban megmaradt öt cég körülbelül az infrastruktúra húsz százalékát üzemelteti, a fennmaradó 80 százalékban viszont benne van a részlegesen privatizált - de hatalmas népességet ellátó - Fővárosi Vízművek - és a legkisebb falvakban magukra hagyatva működő, egy kutat üzemeltető minicégek. Ezek hatékonysága rendkívül rossz, sem gazdasági, sem műszaki szempontok nem indokolják egyes falvak saját vízművekkel való kiszolgálását - véli Ányos.

Törvény is kell

A vízi közmű szövetség elnökségi tagjaként Vogel Csaba azt is megjegyezte, hogy az egész ágazat egységes törvényi szabályozására lenne szükség Magyarországon. Míg ugyanis a gázszolgáltatók és a villamosenergia-szolgáltatók tevékenységét a legmagasabb szintű jogszabályok szabják meg, addig a vízi közművek toldozgatott-foldozgatott miniszteri és kormányrendeletek, illetve más - az ágazatot csak részben érintő - törvények szövevényében működnek. Vogel szerint a szabályozatlanság, illetve az átfogó szabályozás hiánya a zavarosban halászók érdekeit szolgálja, miközben rendszeresen születnek olyan jogszabályok, amelyek az ágazatot rendkívül hátrányosan érintik.

Ilyen például az az egyik új jogszabály is, amely a legkisebb falvakban működő vízművek számára is előírják például a telefonos ügyintézéskor a telefonhívások rögzítését, gyakorlatilag call-centeres megoldásokat kötelezővé téve. Nyilvánvaló, hogy a legkisebb vállalkozások ilyen - fogyasztóvédelmi szempontból fontos - előírásoknak képtelenek eleget tenni, tehát a jogszabály betarthatóságát is vizsgálniuk kellett volna szerinte az illetékeseknek.

Országos közműhivatal kéne

Ányos József szintén fontosnak tartaná, hogy ha nem is kezdődik meg a vízművek integrációja, országos szabályozás szülessen ezeknek a cégeknek az egységes működésének garantálására. Egyrészt minőségi, másrészt árhatósági kontrollra is szükség lenne szerinte. Erre jó ötletnek tartaná egy országos vízi közmű hivatal létrehozását, esetleg a meglévő Magyar Energia Hivatal mintájára, vagy annak hatásköreinek kibővítésével. (Jelenleg ez a szervezet bizonyos esetekben árhatósági feladatokat is ellát, pontosabban ez a hivatal tesz javaslatot néhány más közműdíj alakulására.)

Az országos hatáskörű közműhatóság csak az egyik eleme lenne annak a javaslatnak, amelyet a Magyar Víziközmű Szövetség támogat. Ányos József elmondta, hogy már régóta fekszik az illetékesek asztalán - vagy inkább a fiókjában - a vízi közművek egységes szabályozásáról szóló törvénytervezet. Ebben többek között szabályozni lehetne az egész ágazat problémáit, így például nemcsak az árhatóság felállítása lenne fontos, hanem az is, hogy a víz- és csatornadíjakban szerepeljen az amortizáció, vagyis a közművagyon pótlásának, elöregedésének is a költsége.

KVVM: se új törvény, se új hatóság, viszont lesz törvénymódosítás

"A víziközművekről és víziközmű szolgáltatásról szóló törvény, mint önálló ágazati törvény megalkotása jelenleg nincs napirenden" - közölte a KvVM ugyanakkor. Helyette a vízgazdálkodási törvényt módosítják. "A tárca 2009 második félévében kezdi meg a tervezet közigazgatási egyeztetését" - tudtuk meg a minisztériumtól.

Jelenleg két árhatóság határozza meg a víziközmű szolgáltatások díjait. Az öt állami tulajdonú regionális víziközmű vállalat árait a vízgazdálkodásért felelős miniszter, az önkormányzati szolgáltatók díjait pedig a helyi önkormányzat képviselőtestülete állapítja meg. "Ebből a struktúrából és az eltérő vízkészlet-gazdálkodási, településszerkezeti, környezeti adottságokból következően jelenleg nem lehetséges ugyanazt az összegű díjat meghatározni az ország teljes területén. Speciális hatóság felállítása jelenleg nincs napirenden" - hangsúlyozza a KvVM.

"A díjak megállapítását ellenőrző hatóságnak az árhatóságoktól független, önfenntartó szervezetnek kell lenni" - hangsúlyozza a tárca. Ennek a kritériumnak a Magyar Energia Hivatal megfelel szerintük. "Ilyen jellegű jogkör telepítéséhez ugyanakkor kormánydöntésre és ehhez kapcsolódóan törvénymódosításra lenne szükség. Erre vonatkozóan jelenleg nincs kialakított kormányálláspont" - jegyezte meg a tárca.

forrás. http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20090730-regionalis-vizmuvek-folytatodik-a-csata-a-vizi-kozmu-cegek-feletti.html

 

<< vissza

on-line KÉRDÉS

Egyetért-e Ön azza, hogy a Barlangfürdő legalább 3km-s környéke természetvédelmi terület legyen?